Hiteles kínai nyelvoktatás, kínai nyelvtanfolyamok mindenkinek - ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest

ELTE Konfuciusz Intézet, Budapest

   1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F., I.16.    Tel: (36)-(1)-411-6597
Ügyintézés: Hétfő−Csütörtök: 10.30 - 18.30, Péntek: 10.30 - 16.00
                           www.facebook.com    youttube.com    Kínai enciklopédia

A kínai hangok kiejtéséről

A kínai hangok és tónusok rendszere elsőre nehéznek tűnhet. A kiejtés megfelelő elsajátítása valóban több időt vesz igénybe, azonban a kezdő nyelvtanulót kompenzálja az alapfokú nyelvtan egyszerűsége, és a mindenfajta ragozás, toldalékolás, igeidők teljes hiánya. Ez annyit jelent, hogy míg a latin nyelveket tanulók hosszú ragozási táblázatokat kell bemagoljanak, a kínaiul tanulók csupán egyetlen egy hangalakot kell, hogy megtanuljanak, és az adott szóval a sorrend, és a nyelvtani segédszavak megfelelő szabályainak alkalmazásával bármilyen mondatot képesek alkotni.


A kínai beszéd alapeleme a szótag. Ez azt jelenti, hogy minden szótag önálló jelentéssel, vagy szemantikai értékkel bír, és minden szótagot egy írásjeggyel jelölünk. A régi kínai nyelvben egy szó egy szótagból állt, azonban a mai kínai nyelvben az egy szótagú szavak mellett számos két, vagy három szótagból álló összetett szó is létezik. Az összetett szavak jelentése általában az összetételt alkotó egy szótagú szavak jelentéséből áll össze, és annyi írásjegyből áll, ahány szótagból felépül.
A kínai nyelv szótagszerkezete kötött, és csak korlátozott számú, meghatározott hangalakú szótagok fordulnak elő. A lehetséges, különböző hangalakú szótagok száma más, európai nyelvekhez képest rendkívül kevés. Többek között emiatt is szükség van a közvetlenül a szavak jelentésére utaló írásjegyek használatára. Ha az írásjegyeket elvetnénk, és bármilyen hangzást jelölő írásmóddal helyettesítenénk, akkor sok esetben nem lenne egyértelmű egy adott szó jelentése.
A kínai nyelvtanulás során viszont elengedhetetlenül fontos a szavak hangalakját jelölő latin betűs, ún. pinyin átírás ismerete. A kínai írásjegyek hangalakjának jelölésére több latin betűs átírás is létezik (pl. angol, német, francia, magyar tudományos, magyar népszerű stb.), napjainkban a hivatalos, univerzális átírási mód a kínai nyelvészek által kidolgozott pinyin rendszer. Nyelvóráinkon mi is ezt az átírást tanítjuk.
A hagyományos kínai hangtan a szótagnak két alapvető komponensét határozza meg, ezek a szótagkezdő mássalhangzók és a rímek. A továbbiakban ez alapján tárgyaljuk a kínai hangok kiejtésének alapvető szabályait.

A szótagkezdő mássalhangzók

A szótag elején állhat szótagkezdő mássalhangzó, ezekből összesen 21 van (ezek: b, p, m, f, d, t, n, l, z, c, s, j, q, x, zh, ch, sh, r, g, k, h). A könnyebb áttekinthetőség kedvéért először azokat a mássalhangzókat tárgyaljuk, amelyek egy-egy párt alkotnak, és kiejtésükkor ugyanazt a szabályt alkalmazzuk:
– az első ilyen páros a pinyinben b-vel és p-vel jelölt hangok: a b-t zöngétlenül ejtjük, ami nagyjából a magyar p hangnak felel meg, a p-t pedig aspiráltan, vagyis ph-nak. Ugyanez a szabály érvényes a d és t, g és k hangokra is.
    pl.: ba – pa, bo – po, bi – pi, da – ta, duo – tuo, ge – ke, gao – kao stb.

– szintén zöngétlen – aspirált párokat alkotnak z és c, zh és ch, j és q hangok is, azonban kiejtésük további magyarázatra szorul. A z hangot zöngétlen dz-nek ejtjük, vagyis kiejtése a magyar c és dz hangok között van, párját, a c-t aspiráltan, vagyis ch-nak ejtjük. A zh-t hátrahajló nyelvvel képzett cs-nek ejtjük, ami a magyar dzs hanghoz hasonlít, párját a ch-t pedig csh-nak ejtjük. A j-t ty-nek ejtjük, a q-t pedig tyh-nak.
    pl.: za – ca, zu – cu, zha – cha, zhu – chu, ji – qi, ju – qu stb.

– a pinyinben vannak olyan mássalhangzók, melyeket ugyanúgy ejtünk ki, mintha magyarul olvasnánk őket, ezek a következők: m, f, n és l.
    pl.: ma, mo, fa, fo, na, nu, la, lu stb.

– további magyarázatra szorul a fennmaradó mássalhangzók kiejtése: a s-t sz-nek ejtjük, az sh-t pedig hátrahajló nyelvvel képzett s-nek. A x hangot egyszerre ejtett sz és j hangokként ejtjük, ami kb. úgy hangzik, mint egy selypítve kiejtett s vagy sz. A r hangot hátrahajló nyelvvel képzett zs-nek ejtjük, ami a magyar zs és r hangokhoz hasonlít leginkább. A h hangot uvuláris h-ként ejtjük, ami a magyar könnyed h hangnál erőteljesebb, nyomatékosabb.
    pl.: sa – sha, san – shan, si – shi, xi, xu, xue, ru, ren, rang, hu, hao, han stb.

A rímek

A rímek a szótagok második felét alkotják, leglényegesebb összetevőjük az ún. főmagánhangzó. A szótagkezdő mássalhangzó hiányozhat egy adott szótagból, azonban főmagánhangzó nélkül nincs szótag. A rímben a főmagánhangzó előtt és mögött is állhat ún. félmagánhangzó, amelyet a főmagánhangzónál rövidebben ejtünk. A rím végén állhat ún. szótagzárlat, amely n, ng és r hang lehet.
A rímek kiejtésével kapcsolatban számos szabály létezik, az alábbiakban a legfontosabbakat összegezzük:


Magánhangzók kiejtése:
a:
– az a-t á-nak ejtjük
    pl.: an, ai, mang, lao stb.
– kivételes esetekben az a-t e-nek ejtjük, pl. -ian / yan rímben, vagy a j, q, x, y hangokat követő -uan rímben:
    pl.: tian, lian, mian, yan, yuan, juan, quan, xuan stb.
e:
– ajakkerekítés nélküli, kissé előrébb képzett ö-nek ejtjük önmagában (nincs sem előtte, sem mögötte félmagánhangzó):
    pl: e, he, le, se, ze, she, men, hen, zeng stb.
é-nek ejtjük az -ei rímben:
    pl.: mei, fei, nei, wei stb.
e-nek (rövid é-nek) ejtjük -ie rímben:
lie, xie, mie, ye stb.
i:
– az alább részletezett kivételektől eltekintve i-nek ejtjük:
    pl.: li, mi, di, lin, ming, stb.
– kerekítetlen, hátrébb képzett ü-nek ejtjük z, c, s, zh, ch, sh, r mássalhangzók után:
    pl.: zi, ci, si, zhi, chi, shi, ri.
i és j közti hangnak ejtjük pl. -ai, -ei rímekben, vagy szótag elején (ez esetben y-nak írjuk):
    pl.: ai, lai, mei, fei, ye, yue, yin stb.
o:
– az o-t o-nak ejtjük:
    pl.: bo, mo, dou, dong stb.
u:
– az alább részletezett kivételektől eltekintve az u-t u-nak ejtjük:
    pl.: lu, hu, niu, duo stb.
– az u-t ü-nek ejtjük j, q, x, y hangok után és a nü, lü, nüe, lüe szótagokban:
    pl.: ju, qu, xu, yu, jue, quan, nüe, lüe, nü, lü stb.
w:
– a w hang szótag elején áll, u és v közti hangnak ejtjük (mint az angol w-t)
    pl.: wo, wen, wang, wai stb.
y:
– a y hang szótag elején áll, i és j közti hangnak ejtjük:
    pl.: yi, yue, yuan, yao, yan stb.


A szótagzárlatok:
n, ng:
– a szótag végén álló n-t n-nek, ng-t pedig az angol -ing végződéshez hasonlóan ejtjük (vagyis a g-t könnyedén ejtjük):
    pl.: wan – wang, man – mang, ran – rang stb.
r:
– a szótag végén álló r-t hátrahajló nyelvvel képzett r-ként ejtjük (előfordulásakor a szótag végi n és ng-t nem ejtjük):
    pl.: er, shir, menr, nar stb.

A hangsúlyok

A kínai szótagok kiejtésének szerves része a hangsúly, vagy más néven tónus. Ez azt jelenti, hogy minden szótagot négy különböző dallam szerint ejthetünk ki, és ennek függvényében más és más jelentése lehet a szónak. A hangsúlyoknak tehát jelentésmegkülönböztető szerepük van a kínai nyelvben. A hangsúly, vagy tónus nem nyomatékot jelent, hanem a hangmagasság adott dallam szerinti változását. A kínai nyelvben négy különböző hangsúly van, valamint egy ötödik, ún. hangsúlytalan hangsúly. Ezek a következők:


Az egyes hangsúly:
– Jele: egy vízszintes vonal a főmagánhangzó fölött. (A hangsúlyjelek minden esetben a főmagánhangzó fölé kerülnek.)
– Kiejtése: az egyes hangsúlyt a beszédhangunkhoz képest viszonylag magasan, egyenletesen és hosszan ejtjük.
    pl.: ān, mā, jīn, zhōng, xiōng stb.


A kettes hangsúly:
– Jele: egy balról jobbra, felfele tartó vonal a főmagánhangzó fölött.
– Kiejtése: a hangmagasság közepesen magasról indul, és magasra emelkedik, viszonylag röviden ejtjük ki.
    pl.: wáng, rén, xué, xí, lái stb.


A hármas hangsúly:
– Jele: egy eső – emelkedő félkör a főmagánhangzó fölött.
– Kiejtése: a hangmagasság közepesen magasról indul, leesik mélyre, majd magasra emelkedik, hosszan ejtjük ki. (A hármas hangsúly ívét a főmagánhangzóval ejtjük.)
    pl.: nǐ, hǎo, mǎ, ruǎn, hěn stb.


A négyes hangsúly:
– Jele: egy balról jobbra, lefele tartó vonal a főmagánhangzó fölött.
– Kiejtése: magasról indul, és hirtelen mélyre esik, röviden ejtjük ki.
    pl.: shì, zài, qù, wàng, zhòng stb.


A hangsúlytalan tónus:
A kínai nyelvben vannak, olyan szótagok, amelyek elveszítették eredeti hangsúlyukat, azaz hangsúlytalanokká váltak. A hangsúlytalan szótagok jellemzően nyelvtani segédszavak (partikulák), vagy pedig két szótagú szavak második komponensei.
– Jele: hangsúlytalan szótag magánhangzója fölé általában semmit nem teszünk (egyes tankönyvekben kis karika szerepel).
– Kiejtése: nagyon röviden, hangsúlytalanul ejtjük.
    pl.: de, ba, ne, ma, māma, bàba, rènshi stb.



NYELVLECKÉK 1.


NYELVLECKÉK 2.